A kutatók elmondása szerint az eredmények segítenek összegyűjteni a dinoszauruszok végével kapcsolatos részleteket, és betekintést nyújtanak a kréta időszak végének földrajzába.
“Globális szökőárról van szó” – mondta Molly Range, a Michigani Egyetem tudósa és a tanulmány megfelelő kutatója. – Az egész világ látta.
A csapat megállapította, hogy egy aszteroida becsapódását követően a vízszint intenzív emelkedésének két fázisa lesz: a szélső hullám és az azt követő szökőár.
“Ha leejtesz egy követ egy tócsába, ott a kezdeti csobbanás; ez a peremhullám” – mondta Range.
A lap becslése szerint ezek a peremhullámok elképzelhetetlen, egy mérföldes magasságot is elérhetnek – és ez még azelőtt, hogy a cunami ténylegesen becsapódna.
“Ezután egy ékhatást látsz, amikor a víz szimmetrikusan kinyomódik [from the impact site]” – mondta Range, hozzátéve, hogy a Chicxulub aszteroida a Yucatán-félszigettől északra találta el a Mexikói-öbölben.
A becsapódást követő első 10 percben az aszteroidával kapcsolatos összes levegőben lévő törmelék az öbölbe zuhant, és megállította a víz vándorlását.
“Elég megnyugodott, hogy kialakult a kráter” – mondta Range. Ekkor kezdett el száguldozni az óceánon a szökőár egy kereskedelmi sugárhajtású repülőgép sebességével.
“A kontinensek egy kicsit másképp néztek ki” – mondta Range. “Észak-Amerika keleti partvidékének és Afrika északi partjának nagy része könnyen látott 8 méter feletti hullámokat. Észak-Amerika és Dél-Amerika között nem volt szárazföld, így a hullám a Csendes-óceánba ment.
Range az epizódot a hírhedt szumátrai szökőárhoz hasonlította 2004-ben, amely egy 9,2-es erősségű földrengést követett Észak-Szumátra nyugati partjainál. Több mint 200 000 ember halt meg.
Range szerint a 60 millió évvel ezelőtt bekövetkezett megatsunami 30 000-szer erősebb volt, mint a 2004-es.
A megatsunami szimulálásához a tudósok csapata a Hydrocode-ot használta – egy háromdimenziós számítógépes programot, amely a folyadékok viselkedését modellezi. A Hydrocode programok digitálisan apró, Lego-szerű kockákra bontják a rendszert, és három dimenzióban számítják ki a rájuk ható erőket.
A kutatók korábbi kutatásokra támaszkodva megállapították, hogy a meteorit átmérője 8,7 mérföld volt, sűrűsége pedig körülbelül 165 font/köbláb volt – ez nagyjából egy tejesládába zsúfolt átlagos felnőtt férfi súlya. Ez azt jelenti, hogy az egész aszteroida két kvadrillió fontot nyom – ez 2 másodperc, amit 15 nulla követ.
A hidrokód becsapódás kezdeti szakaszának és a cunami első 10 percének szimulációjának elkészítése után a modellezést átvitték egy pár NOAA által kifejlesztett modellre, hogy kezeljék a szökőár terjedését a világ óceánjain. Eredeti nevén MOM6.
“Kezdetben a MOM6 modellt kezdtük használni, amely nem csak egy cunami modell, hanem egy univerzális óceánmodell” – mondta Range. A csoport kénytelen volt feltételezéseket tenni a batimetriával, vagy az óceánfenék alakjával és lejtésével, az óceán mélységével és az aszteroidakráter szerkezetével kapcsolatban. Ezt az információt, valamint a hidrokód modellből származó szökőár hullámformáját betáplálták a MOM6-ba.
A modell kidolgozása mellett a kutatók áttekintették a geológiai bizonyítékokat, hogy tanulmányozzák a cunami útját és erejét.
A RANGE társszerzője, Ted Moore több mint 100 helyen talált bizonyítékot a tengeri fennsíkon és a partvonalak üledékrétegeiben tapasztalható nagy zavarokra, ami alátámasztja a tanulmány modellszimulációinak eredményeit.
A modellezés előrejelzése szerint 20 centiméter/másodperc sebességű szökőár leszakad a világ legtöbb partján, ami elég ahhoz, hogy megzavarja és erodálja az üledéket.
A kutatók szerint a geológiai leletek önbizalmat adtak modellszimulációiknak.
A jövőben a csapat reméli, hogy többet megtudhat arról, mekkora áradás kísérte a szökőárt.
“Szeretnénk látni az áradást, amit ebben a jelenlegi munkában nem végzünk” – mondta Range. – Valóban ismerni kell a batimetriát és a domborzatot.
“Dühítően alázatos közösségi média nerd. Sörimádó. Szenvedélyes alkoholrajongó. Elemző. Tv evangélista.”