Az organizmusok olyan baktériumok, amelyek „olyan furcsa és változatosak” – áll a jelentésben, hogy a kutatók egyetlen ismert rokont sem tudnak azonosítani.
“Az esetek csaknem felében az adatbázisok nem mondják egyértelműen, hogy mi van a kezünkben” – mondta a The Postnak Armando Azua-Bustos mikrobiológus, a madridi Asztrobiológiai Központ munkatársa.
Ez visszavezeti a Mars-hasonlathoz: az Atacama, ő és tudományos kollégái úgy vélik, ideális tesztágy a marsi élet kutatásához. De a mai Mars-járókon a műszerek változataival végzett hasonló keresés nem mutatta ki a mikrobiális jeleket. Ez azt jelenti, hogy anélkül, hogy a mintákat visszahozták volna a Földre, Azua-Bustos és kollégái arra a következtetésre jutottak, hogy nehéz lenne végleges bizonyítékot találni a marsi talaj jelenlegi vagy korábbi életére.
Úgy tűnik, hogy a kutatás előmozdítja a NASA és partnere, az Európai Űrügynökség hosszú távú Mars-kutatási stratégiáját. A Mars Sample Return nevű többfázisú küldetés kellős közepén vannak. Ha minden a terveknek megfelelően alakul, a NASA Perseverance roverje által nyert marsi talajmintákat, amelyek éppen a Marson éppen most ünnepelték a második évfordulóját, a következő évtized elején visszaszállítják a Földre, hogy a magas ellenőrzésű laboratóriumokban megvizsgálják.
Ez az új kutatás azonban rávilágít azokra a kihívásokra, amelyekkel a Mars (feltételezett) biológiai történetét megismerni kívánó tudósok szembesülnek. A mikrobiális élet, különösen, ha kihalt és régóta megkövesedett, azon a hatótávon vagy azon túl is lehet, amely elég kicsi műszerekkel észlelhető ahhoz, hogy kitörjön az űrbe, és egy másik bolygón landoljon.
A tudósok soha nem találtak példát földönkívüli életre, de az általános feltevés az, hogy a “lakható” világok lakottak – az élet valahogyan, megfelelő körülmények között kialakulhat. A Vörös Bolygó régóta lenyűgözi az asztrofizikusokat. Körülbelül 3 milliárd évvel ezelőtt úgy nézett ki, mint a Föld, amikor sűrű légkör és folyékony víz volt a felszínén. Elképzelhető, hogy az élet a Marson még mindig titokzatos, bár a csillagászok örülnének, ha találnának még egy mikroszkopikus formát is, amely évmilliárdokkal ezelőtt élt.
1976-ban a NASA Viking küldetése kísérleteket végzett az élet kimutatására, és az egyik kezdetben ígéretes jelet adott, de a legtöbb tudós arra a következtetésre jutott, hogy steril talajon landoltak.
A Viking küldetés után a NASA egy további stratégiát folytat, amelynek középpontjában a potenciálisan lakható helyek keresése és feltárása áll több milliárd évvel ezelőtt, amikor a Mars melegebb és nedvesebb volt. A Perseverance és még mindig aktív elődje, a Curiosity rover szerves molekulák nyomait – az általunk ismert élethez alapvetően fontos molekulákat – találta a felszínen, bár ez nem bizonyíték biológiai eredetre.
“A kérdés továbbra is az, hogy meteoritokról van szó, akár geológiai, akár biológiai eredetű” – mondta Amy Williams, a Floridai Egyetem bolygókutatója, a Curiosity and Persistence Science Group tagja.
Azua-Bustos és munkatársai által készített új jelentés azért fontos, mert a szerves anyagok Mars-szerű környezetben való megőrzése ritka, és bonyolult laboratóriumi műszerekkel nehéz lenne kimutatni, mondta Williams.
“Ez azt jelenti, hogy a szerves anyagok észlelése űrszondákkal, például jelenlegi és jövőbeli Mars-járókkal még nagyobb kihívást jelenthet, mivel a szerves anyagok könnyen lebomlanak a sugárzástól fürdő marsi felszíni környezetben” – mondta Williams egy e-mailben.
Az Atacama-kutatás azonban azt mutatja, hogy még nagyon száraz környezetben is vannak üledékes kőzetrétegek, amelyek jelentős mennyiségű biológiai maradványt tartalmaznak – mondta Chris House, a Penn State geológusa és asztrofizikusa. “Nem igazán meglepő, de az eredmények egyöntetűen borzalmasak lehettek volna” – mondta. Ez jó hír azoknak a tudósoknak, akik azt remélik, hogy a száraz marsi sziklák idegen élet nyomait tárhatják fel.
Azua-Bustos Atacama szülötte, aki évekig borászként dolgozott, mielőtt tudós lett volna. Emlékszik, hogy egy olyan városban nőtt fel, ahol évente csak egyszer esett az eső, és mindig a fénypont volt. Azt mondta, vannak helyek, ahol a lakók generációk óta nem láttak esőt.
Elmondta, hogy rendszeresen áthalad a Vörös Kőként ismert sivatag egy szakaszán egy kutatóhely felé vezető úton, és egy nap érdemes lehet közelebbről is megnézni. A kőzetek rozsdavörösek voltak a hematit ásvány jelenléte miatt, amely a Mars vörös színéért is felelős – mondta.
100 millió évvel ezelőtt, a dinoszauruszok idejében a Vörös Kő hely egy folyó deltája volt, hasonlóan a marsi fennsíkhoz a szorgalmasan tanulmányozott Jezero-kráterben.
Azua-Bustos meglepődve tapasztalta, hogy az Atacama-kutatás során ismeretlen természetű genetikai anyagot találtak. A Földön minden élet egy közös őstől származik – amennyire tudjuk. Voltak találgatások, különösen Paul Davies tudós és író részéről, hogy az élet többször is megjelenhetett a Földön, és hogy még mindig létezik egy „árnyék” bioszféra, amely annyira eltérő, hogy nem felel meg a földi életről alkotott definíciónknak. .
Azua-Bustos azonban alapértelmezés szerint a besorolatlan fajok kevésbé látványos értelmezését választja: a régóta kihalt és korábban nem dokumentált életformák genetikai anyagát.
A Perseverance rover tovább kutatja a Jezero-krátert, és mintákat ás ki és tárol a marsi talajból. A tervek szerint még egy űrhajót helyeznek a felszínre, amely indítóállásként is funkcionál majd. A kitartás ezután eljuttatja a mintákat a leszállóegységhez, amely pályára állítja az objektumot. Ott találkozik egy másik járművel, egy európai építésű orbiterrel, amely értékes rakományt szállíthat a Földre. A legjobb laboratóriumi berendezésekkel elemezni.
Az új kutatások szerint hatékonyabb lehet – és talán az egyetlen végleges módja annak, hogy megtudjuk, volt-e valaha élet a Marson.
“Tudjuk, hogy vannak dolgok, amelyeket fel kell fedezni” – mondta Azua-Bustos. “De ha a műszerét nem arra tervezték, hogy észlelje ezeket a dolgokat, akkor baj van.”
“Dühítően alázatos közösségi média nerd. Sörimádó. Szenvedélyes alkoholrajongó. Elemző. Tv evangélista.”