Eddig kétségtelen, hogy az emberi tevékenység nagymértékben növeli a légkör szén-dioxid (CO2) mennyiségét. Azonban annak ellenére, hogy láthatatlan, a szén-dioxid-kibocsátást nehéz megérteni. Most már csak három animáció A NASA közzétételére Képzeld elképesztő kibocsátási mennyiség szén-dioxid egy év alatt, színezve a láthatatlan üvegházhatású gázt.
Amellett, hogy bemutatják, mennyi szén-dioxid kerül évente a légkörbe – 2021-es adatok felhasználásával – a NASA Science Visualization tanulmányának videói megmutatják, hogy ezek a kibocsátások milyen forrásokból és földrajzi helyekről származnak. Ez lenyűgözően bizonyítja, hogy a fosszilis tüzelőanyagok ipari országok általi elégetése milyen mértékben bocsát ki üvegházhatású gázokat a légkörbe.
A szén-dioxid színes füst formájában kerül a Földbe
Az animációban a fosszilis tüzelőanyagok elégetése során keletkező kibocsátásokat narancssárga füstként, a biomassza elégetésével kapcsolatos kibocsátásokat pedig – például élő vagy elhalt növényeket égetik el, hogy megtisztítsák a földet művelés céljából, vagy például villámlás útján – tüzet gyújtanak. – pirosan jelennek meg. A szárazföldi ökoszisztémák által termelt szén-dioxidot a növényi légzés villogó zöld színnel, az óceánok kibocsátását pedig kék színnel ábrázolja. A villogás mértéke attól függ, hogy nappal van-e vagy éjszaka, valamint az évszaktól.
Ezen kívül ez az animáció azt is bemutatja, hogy a tengeri és szárazföldi ökoszisztémák, például a trópusi erdők hol játszanak fontos szerepet a szén-dioxid fotoszintézis útján történő elnyelésében (az óceánokban ezt az algák végzik). Ezek a természetes ökoszisztémák együttesen minden évben elnyelik az emberi kibocsátás felét, és jelentős szén-elnyelőként működnek, és létfontosságú szerepet játszanak A klímaváltozás hatásainak mérséklése.
A videó megtekintésekor fontos néhány konkrét területre figyelni. Észak-Amerikában és Dél-Amerikában a szennyezés epicentruma az Egyesült Államok északkeleti régiójában van. Ezenkívül értékelheti az Amazonas dzsungelének élénk zöldjét, ahol a fák a nappali órákban elnyelik a szenet.
Ez a munka a NASA Orbiting Carbon Observatory-2 (OCO-2) által gyűjtött adatokon alapult, amely a legátfogóbb adatkészletet szolgáltatja a bolygó légkörének szén-dioxid-koncentrációjáról.
Erősen iparosodott területek kibocsátása
A feltárt kép borús, különösen az ipari területek és a nagyvárosok károsanyag-kibocsátását illetően, ahol az autók jelentik a fő közlekedési módot. Ezekben a régiókban jól megfigyelhető a szén-dioxid-kibocsátás légkörre gyakorolt hatása. Azonban még a világ ritkán lakott részein, például Ausztráliában és Afrikában is, a szén-dioxid idővel szétszóródik, pedig a földgömb hónapokig viszonylag felhőtlen marad.
Ausztrália érdekes eset abból a szempontból, hogy valaha itt volt a legmagasabb az egy főre jutó szénfogyasztás. Hatalmas területe miatt azonban a kibocsátások nagy része szétszórtnak tűnik, és a hatás vizuálisan nem nyilvánvaló. Ezzel szemben azokon a helyeken, ahol nagyobb a népsűrűség vagy a nehézipar jelenléte van, mint például az Arab-félszigeten vagy Oroszországban, a panoráma a kibocsátások magasabb koncentrációját és azok légkörre gyakorolt hatását mutatja.
“A NASA Globális Modellezési és Asszimilációs Hivatalának új számítógépes modellezési technikái lehetővé teszik számunkra, hogy feldaraboljuk légkörünket, és megértsünk néhány kulcsfontosságú tényezőt, amelyek hozzájárulnak ehhez az elszabadult szekveszterhez.” A NASA kifejti a blogbejegyzésben a jelentést kísérve.
Szén-dioxid: a hősugárzás szórása
Bár a szén-dioxid a Föld légkörében lévő gázok mindössze 0,04%-át teszi ki, a jelentések szerint jelentős hatása van a hősugárzás felszín felé történő szórására. Tudományos riasztás.
A tudományos közösség szerint a szén-dioxid jelenlegi szintje valamivel 420 ppm alatt van, ez a szint talán alacsonynak hangzik, de valójában magasabb, mint az évmilliók óta. Ez a magas szén-dioxid szint a légkörben olyan következményekkel jár, mint a hőhullámok, aszályok, árvizek és az egyre gyakoribb és intenzívebb viharok. Az éghajlati övezetekben is változásokat okoznak a világ számos részén, súlyosan érintve az élővilágot, és növelik a betegségeket okozó betegségek kockázatát.
Míg a fosszilis tüzelőanyagokból származó szén-dioxid-kibocsátás az éghajlatváltozás fő mozgatórugója, az erdőtüzek a globális felmelegedéshez is hozzájárulnak, mivel csökkentik a szárazföldi ökoszisztémák szén-elnyelő képességét a jövőben. Ennek az az oka, hogy az elszenesedett talajok kevesebb szenet tartanak vissza, a tüzek pedig csökkentik a fák sűrűségét és méretét, ami negatívan befolyásolja a szénciklust.
Szerkesztette: Felipe Espinosa Wang.
“Beeraholic. Diák. Díjnyertes elemző. Nem tud bokszkesztyűben gépelni. Kávéfanatikus.”