“A japán infláció csökkentése érdekében élesen kell csökkenteni a keresletet, ami trükkös, mert a kereslet már eleve gyenge volt más gazdaságokhoz képest” – mondta Stephen Angrik, a Moody’s Analytics vezető közgazdásza Japánban.
Míg az inflációs nyomás szélesebb körben oszlik meg az Egyesült Államokban, Japánban elsősorban az olyan alapvető fontosságú termékeket sújtják, mint az élelmiszer és az energia, amelyek iránti keresletet nagyrészt importból fedezik.
Japánban az infláció (a friss élelmiszerek ingadozása nélkül) elérte a 3 százalékot, ami 1991 óta a legmagasabb, a 2014-es adóemeléshez kapcsolódó rövid kiugrás nélkül – közölte a kormány pénteken. Ám az élelmiszer- és energiahiány miatt a japán árak szeptemberben mindössze 1,8 százalékkal voltak magasabbak, mint tavaly. Az Egyesült Államokban ez az arány 6,6 százalék volt.
Az alacsony japán szám okai változatosak, és nem érthetők jól. A szakértők magyarázatot találtak Stagnáló bérek és káros hatások szükségletre Öregedő, zsugorodó népesség.
A legnagyobb hozzájárulás azonban a fix árakhoz szokott lakosság. A termelői árak – a vállalatok áruinak és szolgáltatásainak inflációjának mértéke – közel 10 százalékkal emelkedtek tavalyhoz képest. Ám a japán vállalatok – amerikai társaiktól eltérően – nem hajlandók ezeket a többletköltségeket a fogyasztókra hárítani.
Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi inflációs nyomás nagy része az erős dollárból és a kínálati problémákból ered – Japánon kívüli és a Bank of Japan ellenőrzésén kívül eső tényezők. Ebben a forgatókönyvben a banki tisztviselők szerint “a kamatlábak emelése nem csökkenti az árnyomást, hanem növeli az üzleti költségeket” – mondta Bill Mitchell, az ausztrál Newcastle Egyetem közgazdászprofesszora.
A Bank of Japan 2013-ban vezette be jelenlegi monetáris politikáját, amikor Shinzo Abe miniszterelnök határozottabb intézkedéseket ígért az évtizedek óta stagnáló gazdasági növekedés ösztönzésére.
“Dühítően alázatos közösségi média nerd. Sörimádó. Szenvedélyes alkoholrajongó. Elemző. Tv evangélista.”